Ausztriában egyszerűbb ügyekben egy kézzel írott papírt is elfogadnak keresetlevélnek – INTERJÚ a megyei ügyvédi kamara új elnökével

– Ön most a megyei vagy a vármegyei kamara elnöke? 
– Jelenleg még a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamaráé, de természetesen a névváltoztatás jogszabályban előírt kötelezettségünk és folyamatban is van. Egyeztetünk a tagokkal a már meglévő névvariációkról és várhatóan áprilisban születik erről döntés. 

– Ön harminc éve ügyvéd, állandó ügyfelei vannak, akik jogi személyek. Miért jó emellett az ügyvédi kamara elnökének is lenni, hiszen ez számos plusz munkával járhat, és elveszi az időt az ügyvédi feladatoktól. 
– Szeretem a kihívásokat, és nagy megtiszteltetésnek tartom elődöm felkérése után a megválasztásomat, amiről egy kollégám azt mondta: ez nem azt jelenti, hogy szeretnek, hanem azt, hogy viszonylag kevesen utasítanak el. Egyébként soha nem is gondoltam azt, hogy az embernek váltás nélkül mindig ugyanazt az egy dolgot kell csinálnia. Mivel húsz éve benne vagyok az elnökségben, tudni véltem, hogy mire vállalkozom és azt is, hogy ez a jelenlegi életszakaszomban belefér az egyéb teendőim sorába. Az ügyfeleimet előre tájékoztattam, és biztosítottam őket arról, hogyha elnök leszek, azt ők nem fogják megérezni. Új ügyfeleket viszont már csak nagy szűréssel vállalok. 

– Milyen problémákkal keresik meg az ügyvédek? 
– Bár egy-két hónap kevés volt a mérleg elkészítéséhez, az apró sikerek is örömet szereznek: megállapodtunk a bírósággal, hogy szűnjön meg az ügyvédek ellenőrzése a biztonsági kapunál, a kormányhivatallal pedig arról, hogy a földhivatalnál a kollégák kapjanak egy saját időablakot. Ezek kis lépések, de jóval fontosabb kérdés, hogy jó ideje jogszabályi dömpingben élünk, szinte hozzá is szokunk a folyamatos változásokhoz. A praktizáló ügyvédeknek ezt igen nehéz követni, ebben is próbál a kamara a tagság segítségére lenni. Fontos lenne, hogy a jogalkotó intenzíven vonja is be a kamarákat ebbe a folyamatba, mielőtt egy javaslat a parlament elé kerül. Nemrég bevezettük, hogy a változó jogszabályokról címszavas kigyűjtésben tájékoztatjuk a tagokat, hogy mindenki könnyen megtalálja a területéhez tartozó frissítéseket. 

–Tudjuk, hogy jelentősen csökkent a polgári perek száma, kisebb részt a mediáció bevezetése, nagyobb részt a 2018-ban módosított perrendtartás miatt. Egy ügyvédnek jó az, ha kevesebb a per? 
– Ez valóban érdekes kérdés. A mediációhoz hasonló intézménnyel Svájcban volt szerencsém találkozni a ’90-es években és már ekkor nagyon tetszett, hogy beszélgetést folytatnak egy szakemberrel és a bíróval a felek arról, hogy az ügynek milyen kimenetelei lehetnek. Legtöbbször per nélkül simult el a vita, ami nyilván mindenkinek sokkal olcsóbb és gyorsabb megoldást jelent. A kérdést természetesen értem, hiszen az elhúzódó per több munkát és ezzel nagyobb bevételt is indukál, tehát van motiváció is az elhúzódás érdekében. De abban biztos vagyok, hogy egy praxist nem ez alapján ítélnek jobbnak vagy kevésbé jónak.  
Ami pedig az ön által említett perrendtartást illeti, annak komoly visszatartó ereje van az ügyfelekre nézve, mivel a módosítás után eleinte még az ügyvédeknek is nehézséget jelentett, hogy a benyújtott keresetlevél minden formai és tartalmi elvárásnak megfeleljen. Pedig előtte a hazai gyakorlatra is igaz volt, ami Ausztriában működik, hogy elfogadtak keresetlevélnek egy benyújtott papírt, rajta néhány kézzel írt sorral. Viszont a feltételek jelentős szigorításával és a költségek növekedésével kevesebb lett a per, ugyanakkor bonyolultabb is. 

– És az önök munkája sokat változott 1992 óta, amióta a pályán van? 
– Maguk az élethelyzetek nem változtak. A bontóper az bontóper, a lopás az lopás, a gyermekelhelyezés az gyermekelhelyezés. De például egy válás esetében már teljesen más kérdések merülnek fel ma, mint 30 évvel ezelőtt. Akkor jóformán azt sem tudták az emberek, hogy mit jelent a „kft.” vagy a „bt.”, most pedig országhatárokon átnyúló cégvagyonról folynak néha a jogviták.  

– Ezt önök, ügyvédek is gyakorlat közben tanulták meg, ha jól sejtem. 
– Majdnem, de nekem a szakvizsgámon azért a ’88-as társasági törvényt már ismerni kellett. Persze ettől még a munkajog, a vállalatirányítási rendszerek, a cégjog, sok minden más is gyökeresen változott azóta. De legfőképp a technikai környezet – ami mindezt működteti – cserélődött le, ma már minden kollégának ismernie és használnia kell pl. az E-papírt, vagy az E-szignót. Jövőre pedig már az ingatlannyilvántartás is elektronikusan működik és addigra meg kell tanulnunk a használatát, természetesen az idősebb kollégáknak jelent az informatika elsőre több nehézséget. A pályám elején még kaptam sok olyan levelet, „ügyvéd úr, jövő héten fel fogjuk hívni a vonalas telefonján”. Egy cégalapítás pedig úgy kezdődött, hogy az ember a cégbíróságon kinyomtatott szürke leporellókat kapott és azokon nézte az adott kezdőbetűnél, hogy be van-e már jegyezve ilyen vagy olyan nevű cég a nyilvántartásba.  

– Az ügyvédek megítélése változott harminc év alatt? A kilencvenes években rajtuk volt a bélyeg, hogy rengeteg pénzt keresnek, a tisztességüket pedig divat volt megkérdőjelezni. (Tudom, ez utóbbi bélyeg az újságírón is ott van). 
– Alapja pedig nem szabadna, hogy legyen, és szerintem ez a kép javult az elmúlt években. Mivel külön bizottság alá tartoznak az etikai és fegyelmi ügyek, nem vagyok belőlük naprakész, de az biztos, hogy az etikai eljárások száma jelentősen csökkent. Azt pedig látnia kell a társadalomnak, hogy a kollégák nagyon sokat dolgoznak, ami a pályakezdőkre különösen igaz, de a mi praxisunkban soha nem is volt elegendő a 8 óra munkaidő. Egyre többen vagyunk a pályán, ez tehát egy kemény piac. Azelőtt én az ELTE-n egy száz-százhúsz fős évfolyamban végeztem, most pedig van több mint tíz képzési hely és csak az ELTÉ-n 400-an iratkoznak be évről évre erre a szakra. Közben pedig akad egy tényező, ami még így is mérsékli a jogi pálya népszerűségét: az, hogy manapság rengeteg fiatal akar külföldön dolgozni. Márpedig ezen a pályán ez nem működik, a magyar jogi ismerettel itthon érvényesülhetünk. 

– És mit javasol a végzősöknek, hogyan boldoguljanak ezen a telített piacon? Például specializálódjanak egy-egy területre vagy próbáljanak minél több dologhoz érteni? 
– Igen, ez örök dilemma: az ügyfél szempontjából mi a jobb: ha négy-öt különböző helyre irányítjuk, mert menet közben derül ki, hogy az eset adókérdést érint, de családjogászra is szükség van és még büntetőügy is lehet belőle, közben világos, hogy egy ügyvéd sem ismerheti teljes mélységében az összes jogterületet. Vagy az a jobb, ha egy kézben tartja az ügyvéd azt az egy ügyet, és ha nincs is mindegyikről mélyebb ismerete, helyes irányban tartja az ügyet, ami pedig számára is új benne, annak utána olvas. 

– Ön szerint melyik a jobb? 
– Egyéni sorsoktól is függ, hogy a pályája során az embert milyen megkeresések érik, és hogyan tud élni a lehetőségekkel. Én kezdetben sokféle területtel foglalkoztam, aztán sikerült a specializálódás, így lehetőségem van mélyebb szintre jutni a szakma egy adott területén. Egy kezdő jogásznak azt tanácsolnám, hogy tűzzön ki célokat maga elé, de ezek ne legyenek túl merevek. Váltsanak, ha a szükség úgy hozza, mert szerintem egy fiatal nem teheti meg, hogy nem fogadja az új lehetőségeket.  

NÉVJEGY
Dr. Posta Attila 

Dr. Posta Attila 1965-ben született, 1990-ben végzett az ELTE jogi karán, 1992-ben szakvizsgázott, tanult és többször végzett joggyakorlatot Svájcban is, németül jól beszél. 1992-től egyéni ügyvéd, dolgozott a MATÁV jogi főosztályán is. 2002. óta a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, ma már elnöke. Pályája kezdetén az ügyek széles skáláját felölelte a munkája, ami az elmúlt évtizedekben fokozatosan leszűkült a jogi személyek képviseletére. Az ügyfélkör döntően osztrák, német érdekeltségű vállalkozásokat foglal magába. 2011. óta NOVOMATIC Közhasznú Alapítvány titkára ((ez a beteg, elesett dolgozók támogatására létrehozott alapítvány). Nős, két gyermeke van.